Az első téma az oldalon az iparfümériás rendelésem, amelyet szintén először abszolváltam. Kattints!
Valami elképesztő, milyen gyorsan itt volt a minta csomagom. Reggel nyolckor a küszöbünkön ácsingózott a futár és csinos kis dobozt hagyott maga után. Hiába, a jobbaknak még ma is Karácsony van! Illetve ma indul csak igazán a buli: van parfümöm, süt a nap, a kutya kornyadozik a párnán - mi kellhet még? Szóval, bele is fogtam a tesztelísbe'.
Női felmenőm hatására az egyik legdrágább illattal nyitottuk a sort: Pure Poison Christian Dior for women Első szaglásra a frissvirágos mennyország, sok-sok semmihez sem hasonlítható illatjeggyel. Sajnos, rajtam egy idő után meglehetősen gyengussá vált, illetve van valami néne jegy (szag) a jóságok között, ami - ár ide, vagy oda - hágja a csőrömet. A pici mintát azért szokom, szagolgatom, variálom még a nap folyamán, de eséllyel nem lesz elmélyülés az illat és közöttem.
A másik, amiből mindenképpen szerettem volna mintát, az az Avon Today, amellyel hetek óta ádázul vizslatjuk egymást. És amennyire biztos voltam, hogy ő meg én aztán legyőzhetetlenek leszünk, annyira nem is tudom... Ahogy magamra fújtam, úgy volt némi vegyszeres szappanszaga. A szívillatai tetszettek. A leszáradás megint kicsit szappanos, ráadásul hiányzik az a pézsmás mélység, amit a katalógus szaglászása közben felfedezni véltem, s ami miatt a parfüm a "kellkellkell" kategóriába sprintelt szépszerével.
Ez az illat nem olyan egyértelmű nem mint a Dior, de azért némileg csalódás a katalógus, no meg a TTA kistestvérek (Amour, In Bloom) tanulmányozása után. A virágos jegyek egyébként mindkét illatnál jók lennének, HA jók lennének. Ami különös, hogy anyukámon - sok más illathoz hasonlóan - a Dior kevéssé szúrós. Szokatlannak vélem, de úgy fest, hogy teljesen más a kémiánk.
A sorozat folytatódik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése